a fonásról - első fejezet:)

Sokáig halasztgattam ennek a bejegyzésnek a megírását. Nem igazán tudtam , hogyan kezdjek hozzá. Nem emlékszem mikor kezdődött, és vajon miért éreztem, hogy meg kell tanulnom fonni. De arra igen, hogy az első "orsóm" egy hurkapálca volt, amire bőrkorongokat szúrtam fel, a gyapjú pedig bunda gyapjú volt, ami nemezelésre való, tehát olyasmivel dolgoztam, ami otthon is megtalálható volt, azután a "fonalamat" ételfestékkel megfestettem, és végül horgoltam egy kistáskát belőle, emlékszem nagyon büszke voltam rá:) A hitelesség kedvéért íme két fotó.

az első orsóm - my first spindle:)

és ami a fonalból készült - bag made from my first "yarn"

Azután úgy gondoltam ideje befektetnem egy kis pénzt a fonásba, és vettem egy Kromski orsót, illetve kártolt fonásra alkalmas gyapjút - ez még dél-amerikai, vagy új-zélandi volt, ráadásul előfonat, amit nagyon könnyű fonni, úgyhogy nagy sikerélményben volt részem, persze ha nem számítjuk , hogy a fonal vastagabbra sikeredett , mint amit szerettem volna. Ezt  a fonalat is ételfestékkel festettem, illetve kipróbáltam már a céklával, és a hagymával való festést. A tudományomat az internetről szedtem.

vállkendő, ételfestékkel, céklával festett fonalból - shawl , dyed with food coloring and beetroot (without  mordant)

Az önbizalmam rendkívül megnőtt, és elhatároztam , hogyha már ilyen profi vagyok, miért nem én magam tisztítom a gyapjút. Ajándékban kaptam pár zsák sz...os gyapjút és nekiálltam. Az első kísérlet egy megnemezelt ámde kissé piszkos bunda lett. Azután egyre javult a tisztasági fok, és meg sem nemezelődött a gyapjú , viszont a kártolásnál kiderült, hogy nem mindegy hogy nyírják a birkát - a fürthosszúság egy igen fontos dolog......

Szóval végül feladtam, és egy magyar kártolt gyapjú készítőtől vettem fonásra alkalmas gyapjút, amit egy barátom által készített magyar orsóval fonok:).

Mára ennyi. Folytatása következik.